Mindennapok csodái...

hazafelé fordulok ki a Csengeryből a Podmára… elengedek egy tempósan közeledő országútist.

Utána indulok, kb. 1 méteres követési távon vagyok. Mellettünk autók mennek tehát nem előzök. Egyébként is ráérek, fázni nem fázok. Rég bemelegedtem már.

Elgondolkodva tekerek, bambulom a hajtását, próbálom eltalálni hogy milyen áttéttel mehet. Hirtelen megáll a lába tekerés közben.

Agy rögtön kapcsol.

Súlypont előre, láb blokkol. Bringa csúszik vagy 2 métert. 

Agy nem érti hogy a másik bringás hogy nem lassul.

Agyban forognak a fogaskerekek. Fixen. Nem úgy mint az országútis hajtása.

Leesik hogy ő nem azért nem teker, mert vészfékezni akar fixivel.

Nem. Ő szabadonfut.

Hazáig mosolyogtam magamon és azon mennyire hülye tudok lenni.